Soproni Somlai Attila

Festőművész

“Vannak dolgok, amiket ismer az ember és vannak dolgok, amiket nem ismer.
Az ismert és ismeretlen között pedig ajtók vannak – ezek vagyunk mi.”

– Jim Morrison –

Soproni Somlai Attila festőművész - portré

Életrajz

1963-ban születtem. 1974-ben nemzetközi rajzfesztivál díját kaptam meg. 1983 és 1989 között Szász Endre növendéke voltam. 1989-ben hosszabb időt töltöttem Ausztriában, Olaszországban és Németországban. E nagy tanulmányi évek után támadt fel bennem az igény, hogy újból önvizsgálatot tartsak. 1995-ben hazatérve, a mesterem iráni kötelező hűség erőszakos visszavonulásra késztetett, így önként vállalt magányomban alakítottam ki saját világomat. Munkáim számos hazai és külföldi kiállításon szerepeltek. Jelenleg Sopronban élek és alkotok.

Lebenslauf

Ich bin 1963 geboren. 1974 habe ich einen Preis eines internationalen Zeichenfestivals bekommen. Von 1983 bis 1989 war ich ein Zöglich von Endre Szász. 1989 habe ich eine lange Zeit in Australien, in Italien und in Deutschland verbringt. Nach diesen langen Studienjahren wurde der Anspruch in mir auferstanden, dass ich erneut eine Selbstprüfung machen solte. Nachdem ich 1995 heimgezogen bin, die obligatorische Treulosigkeit gegen meinen Meister hat mich zum gewaltsamen Rückzug gebracht so habe ich in meiner freiwilliger Einsamkeit meine eigene Welt ausgestalten. Meine Werke haben auf verschiedenen auslandischen Austellungen aufgetreten. Zur Zeit lebe und arbeite ich in Sopron.

Curriculum Vitae

I was born in 1963.In 1974 I was awarded with an international drawing festival prize. Between 1983 and 1989 I was a scholar of Endre Szász. In 1989 I spent a longer period in Australia, in Italy and in Germany. After these long study years, the need to examine my conscience revived again. After coming home in 1995 the obligatory disloyalty towards my master made me take a violent retreat, thus I formed my own world in my voluntary solitude. My works have been exhibited at various exhibitions. At present I live and work in Sopron.

A Hűség kapui

A magyar ember ritkán költözik. Élete során kevés kulcsot cserél, és jobbára zárva tartja a kaput. Vannak vidékek, ahol kerítés nem határolja ugyan a birtokot, látszólag ki-bejárnak az aprójószágok, és csak a szokásjog okán emlegetik, kinek a fáján énekel a fülemüle. De kapu ott is fogadja az érkezőt. Mert a kapu maga a lehetőség. Hogy belépjünk Máshová… és hogy elhagyjunk Valamit… Ha átlépünk valaki kapuján, ott mi vendégek vagyunk. A vendéget pedig szívesen látják: megkínálják az otthon melegével, terítenek a kamra kincseivel, töltenek a pince hűvöséből. A vendég bepillanthat a háziak tereibe, megismeri az ottaniak otthonát. A kapun kilépve pedig kitárul a világ: beszippantható a város levegője, bőrünkön érezzük az évszakokat és láthatóvá válnak a napszakok…

A HŰSÉG KAPUI KIÁLLÍTÁS

Munkácsy-terem (Sopron, Liszt Ferenc u. 1.)
2017.10.1-22. 10.oo-18:oo, hétfő szünnap

Galéria

További képek a Galériában megtekinthetők